Az aktivisták és a bürokraták világnézete ég és föld. A bürokraták szemében ami a Törvény, az definíció szerint a Helyes és a Jó is egyben, így, nagybetűvel. Ezzel szemben az aktivistákat nem az érdekli, hogy valami törvényes-e vagy sem, hanem az, hogy jó és igazságos-e vagy sem. A bürokraták azonban általában nem értik ezt a különbséget.

Így nem is csoda, hogy az értetlenség és a különbözőség súrlódása már rengeteg zűrzavart és ellenségeskedést szült. Minden további nélkül lehetséges ugyanis végletesen gonosznak lenni és rosszat tenni úgy, hogy közben az ember mindvégig egyértelműen és vitathatatlanul a törvények keretein belül mozog és jogszerűen jár el. Ha például te épp egy, a rendszeren belül szorgoskodó közszolga vagy, úgy jó eséllyel összetéveszted a “törvénynek megfelelőt” (és/vagy a “jogszerűt”) az “igazságossal”, holott a kettő messze nem ugyanaz.

Mi, akik annak idején, tizenéves korunkban annyit játszottunk a Dungeons & Dragons szerepjátékkal, jól emlékszünk a “jellem” (avagy irányultság, beállítottság) nevezetű játéktechnikai elemre. Ez többé-kevésbé a játékban megformált személyiségnek a törvényhez és a karmához való hozzáállását jelezte két, egymástól élesen elkülönülő dimenzióban: hogy tiszteli-e a törvényt, és hogy inkább a jóra vagy a rosszra törekszik-e. A kettőnek pedig egyáltalán semmi köze nincs egymáshoz.

Egy olyan országban, ahol a törvény gonosz, ott a törvény vak és kritikátlan hívői és szolgálói is éppen olyan gonoszok, mint maga a törvény. Törvényes gonoszok. Hadd szemléltetem ezt néhány példával.

Iránban törvény tiltja a szűz nők kivégzését. Mivel azonban ennek ellenére rendszeresen ítélnek halálra nőket, ezért az illetékesek hamar kitalálták a megoldást: a kivégzendő nőket a kivégzés előtti éjszakán erőszakkal hozzáadták a börtönőrökhöz; azok megoldották a szüzesség problémáját, és így másnap máris teljesen jogszerűen lehetett kivégezni az elítélteket. Az egyik ilyen börtönőr két évvel ezelőtt állt elő a történetével; elmondta, hogy mivel a nők természetesen ellenálltak a kényszeresküvőnek és a kényszernásznak, ezért az őrök általában nyugtatókat adtak nekik, hogy leegyszerűsítsék a dolgokat. Nem mellékes továbbá az sem, hogy Iránban 9 éves kortól engedélyezik a házasságkötést.

Ami tehát egyszerűen annyit tesz, hogy Iránban teljesen törvényesen lehet benyugtatózni, megerőszakolni és főbe lőni akár kilencéves kislányokat is. (Iránban több, mint 5.000 nőt végeznek ki évente.)

Talán még a magában a rendszerben megtestesülő iszonyatnál is sokkolóbb azonban a börtönőrnek az interjúban elejtett ama megjegyzése, miszerint “A házasságok jogszerűek voltak.”

Ezen a ponton válik csak igazán fájdalmasan nyilvánvalóvá az a tény, hogy attól, hogy valamit egyszer valahol törvénybe foglaltak, attól az még nem lesz jó, helyes és igazságos. Sokan azonban, akik Magában A Törvényben hisznek, nem hagyják, hogy ez az egyértelmű bizonyíték kibillentse őket a komfortzónájukból: azzal magyarázzák meg a dolgot, hogy Irán nem számít, mert az csak egy civilizálatlan, barbár ország, amely eleve elhatárolódik a nyugati értékektől. Ezért hát a törvényes gonoszság soron következő példáját egy nyugati demokráciából, Svédországból veszem, amely rendre a legjobb eredményeket éri a demokrácia-minősítésekben.

Svédországban még az egészen közeli múltban is hatályban volt a kényszersterilizációról szóló törvény. Ennek jegyében bürokraták járták az országot, vizsgálták a családokat és kényszersterilizáltatták mindazokat, akiket különböző társadalmi, egészségügyi és életviteli tényezők alapján szaporodásra érdemtelennek találtak. Ezt a törvényt csak 1975-ben hatálytalanították; amíg azonban hatályban volt, emberek tízezreit sterilizálták akaratuk ellenére országszerte. Törvényesen. És gonoszan. Törvényes gonoszsággal.

Erre persze sokan mondhatják azt, hogy oké, rendben, volt gonoszság itt nyugaton is, de csak volt. Az már a múlt, magunk mögött hagytuk, azóta felvilágosodtunk, és most már minden szép és jó. Azonban ez sem több merő önáltatásnál, mivel a gonoszság mindig csak a múltra visszatekintve válik teljesen nyilvánvalóvá. A gonosz áldozatai általában nem hallathatják a hangjukat, és ha mégis, akkor se nagyon figyelnek rájuk, mert eleve elhiteltelenítik őket.

Utolsó, teljesen kortárs példámat a sötét és elvadult Szomália szolgáltatja: egy ottani nő egy igen ritka, halálos és rendkívül fájdalmas betegségben szenvedett, de fölfedezte, hogy egy bizonyos saláta fogyasztásával olyan mértékben enyhítheti a fájdalmait, hogy azzal már majdnem teljesen normálisan élheti le a még hátralévő napjait. El is kezdte hát termeszteni a kis kertjében a saláta alapanyagát, és egy darabig minden rendben is volt.

Mindaddig, amíg tudomást nem szereztek az esetről a helybéli hadurak is. Ők ugyanis a szóban forgó alapanyagot már korábban tisztátalannak minősítették és elrendelték, hogy azt senki nem termesztheti és nem is fogyaszthatja. A nőre tehát egy éjszaka rátörték az ajtót, elfogták és kerek egy évre börtönbe vetették, a veteményesét feldúlták, a növényeit elégették. Mivel pedig más gyógyszer nem állt rendelkezésére, ezért az egész évet iszonyatos fájdalmak és kínszenvedés közepette kellett eltöltenie.

Ami tehát megint csak vegytiszta gonoszság. De mivel ez is csak ott a barbár, antidemokratikus Szomáliában történt, ezért igazából nem is számít, és szintén lesöpörhetjük az asztalról, mint érdektelen tényezőt, igaz?

Nos, sajnos nem, mivel ami azt illeti, itt csúsztattam egy egész picit: mindez nem Szomáliában történt, hanem szintén Svédországban.

A betegség a sclerosis multiplex volt, az idegrendszer halálos, degeneratív megbetegedése, a saláta alapanyaga pedig a cannabis sativa.

Most persze sokan kiálthátják felháborodottan, hogy a nő törvényt sértett, “a törvény pedig nem kivételezhet” – és ezzel ragyogóan szemléltetik is, hogy miről beszélek. Ha ugyanis a szomáli hadurak esetében gonosznak minősítenénk ezt a helyzetet, akkor az bizony éppen olyan gonosz marad Svédországban vagy bárhol másutt a világban is. A lényeg tehát az, hogy nem az számít, hogy törvényt sértett, hanem az, hogy az állami fellépés ettől függetlenül gonosz volt. Törvényes gonosz.

Bárki, aki erre azt mondja, hogy de a törvény az törvény!, erkölcsileg pontosan egy szintre helyezi magát a fent idézett iráni börtönőrrel. Ezért állítom, hogy a törvényesség és a jogszerűség nem egyenlő a jósággal. Ez két teljesen különálló fogalomkör.

Amíg tehát a bürokraták, a közszolgák és a Törvény más hívői szerint bármi, amit törvénybe foglaltak, az eleve csak igazságos lehet, addig az aktivisták inkább a következő mottó szerint viszonyulnak a dolgokhoz: “Bármit is mondjon a törvény, tedd azt, ami jó és helyes.”

Ez a – teljes – elkülönültség az oka annak, hogy az aktivisták annyira bizalmatlanok minden iránt, ami “törvényes” és “jogszerű”, mivel ezeket a jelzőket szinte mindig valamilyen törvényes gonoszság elleplezésére használják. Ha ugyanis valóban jó dologról lenne szó, akkor nem kellene még külön ki is hangsúlyozni róla, hogy márpedig az törvényes és jogszerű.

Jó példát szolgáltatnak erre a telekommunikációs vállalatok “kormányzati együttműködési”, így például a törvényes lehallgatás részlegei. Teljesen érdektelen, hogy jogszerű-e a lehallgatás, mivel maga a lehallgatás, mint olyan, gonosz, tehát helytelen. Mindenkinek megvan a joga a titkaihoz.

Egy aktivitsa tehát mindig gyanakvással tekint mindenre, amit “törvényesnek” és “jogszerűnek” bélyegeznek – és sajnálatos módon ez a gyanú már eddig is messze túl sokszor bizonyult megalapozottnak. A kormányhivatalok mindig, definíció szerint jónak tekintik magukat – azonban rendelkezésükre áll a nekik nem engedelmeskedőkkel szembeni erőszakos fellépés lehetősége is. Az emberi természet pedig már túlságosan is sokszor bizonyította, hogy a jó szándékok túlságosan is könnyen vezethetnek gonosz cselekedetekhez, a “kormányzás” pedig túlságosan is könnyen csaphat át “uralkodásba”.

Az illetékesek jelenleg is számtalan gonosz módon igyekeznek korlátozni a net szabadságát. Netről való letiltással, lehallgatással, az anoním véleménnyilvánításhoz való jog megtagadásával… és szinte kivétel nélkül minden esetben egy-egy olyan vállalatot találunk az ilyen próbálkozások hátterében, akik igyekeznek “törvényesnek” és “jogszerűnek” beállítani a “gonoszságot”.

Összefoglalva tehát:

Tekints gyanakvással a törvényes és a jogszerű szavakra. Gyakran használják a gonoszság elleplezésére.

Bármit is mondjon a törvény, tedd azt, ami jó és helyes.

Ha egy törvényes gonosz rendszert szolgálsz, úgy akkor is gonoszságot cselekszel, ha törvényesen jársz el.