Bár az illetékesek egymás után állnak elő a rosszabbnál rosszabb törvényekkel, már érezni a változás szelét is. A Kalózpártnak a világ megváltoztatására irányuló tervei sokkal, de sokkal gyorsabban bontakoznak ki, mint azt valaha is remélni mertük volna. Mert bár még mindig születnek olyan törvénytervezetek, amilyenek, mégis egyre közelebb kerülünk ahhoz a kritikus ponthoz, ahonnan elkezdhetjük megfosztani a befolyásuktól a net elnyomóit.

2006-ban, miután a Kalózpárt bejegyeztette magát a svédországi választásokra, kidolgoztunk egy öt lépésből álló tervet arra vonatkozóan, hogy miként emelhetjük át az online világba az offline polgári szabadságjogokat az elnyomók ellenállása ellenére is. Azelőtt e lépések mindegyike lehetetlennek tűnt még önmagában is, nemhogy együtt – és mégis, mostanra az első kettőt már teljesítettük, és egyre jobban közelítjük a negyediket is:

1. Létre kell hozni Svédország legnagyobb ifjúsági szárnnyal rendelkező pártját (ezt meg is valósítottuk); így már kellően hitelessé válhatunk ahhoz, hogy…

2. …sikerrel járhassunk az európai választásokon, elérve legalább 4%-ot (7,13%-ot értünk el). Ez lehet aztán az első lépés…

3. …a svéd Parlamentbe való bejutáshoz, miáltal azonnal nekikezdhetünk a dolgok megváltoztatásának. Ahhoz azonban, hogy európai szinten is valódi, komoly eredményeket érhessünk el,…

4. …legalább 5%-ot kell szereznünk Európa 3-4 fajsúlyosabb Parlamentjében – így például Német-, Francia- és Lengyelországban. E befolyásos Parlamentek hatalmának egyesítésével már valóban megváltoztathatjuk az egész Európai Unió információpolitikához való hozzáállását. Innentől pedig…

5. …világszerte dőlhetnek majd a dominók, mivel a világ legnagyobb gazdasága még mindig az EU-é (nagyobb még az USA-énál is). Ha az EU többé nem hajlandó asszisztálni a monopolisták elnyomási törekvéseihez, akkor azokból bizony nem is lehet semmi soha.

Ez tehát a mi ötlépéses tervünk. A német Piratenpartei átütő sikere azonban turbófokozatba kapcsolta a folyamatot.

2009-ben a svéd Piratpartiet megmutatta, hogy valóban van esély a sikerre az Európai Parlamenti választásokon: a 30 éven aluli korosztály 25%-ának szavazataival rögtön kettőt is megszereztünk Svédország 20 helyéből, gyakorlatban is igazolva így az elméletet. Ezeket a szavazatokat azonban az egy évvel későbbi országgyűlési választásokon egy igen egyszerű oknál fogva nem sikerült mégsem hasznosítanunk: még nem állt rendelkezésünkre egy teljes politikai platform. Tíz politikai kérdésből kilencre voltunk kénytelenek azt felelni, hogy “erről a kérdésről nincs véleményünk”, és ennek bizony meg is lett a hatása. Országgyűlési választásokon az ember már nem szavaz akárkire: ha egy pártnak szinte semmiről nincs értékelhető véleménye, akkor érdemi szavazatmennyiségre sem számíthat. Márpedig a 2009-es és a 2010-es választások között esélyünk sem volt az elveink megfelelő mértékű kibővítésére és kellő részletességű kidolgozására. Így ez egy igen fájdalmas, de elkerülhetetlenül szükséges leckének bizonyult a fejlődés kihívásait illetően. (Jelenleg a Piratpartiet teljes gőzzel dolgozik az elvei teljes politikai platformmá csiszolásán, szorgosan készülve a soron következő, 2014-es választásokra.)

Eközben a német Piratenpartei óriási hasznot húzott a 2009-es svéd eredményekből: az európai és a német választások között eltelt három hónap alatt egyről két százalékra emelkedett a népszerűségük, a média is felkapta a feltörekvő új pártot, ez pedig jelentős támogatottságot is biztosított a számukra. Ezt követően két év állt rendelkezésükre az elveik további részletezésére és csiszolására 2009 őszétől a 2011-es berlini választásokig, ahol aztán ragyogóan szerepeltek, és meg is kapták jutalmul a parlamenti székeiket.

De térjünk vissza ismét az ötlépéses tervünkhöz: 2010-ben nem sikerült bejutnunk a svéd Parlamentbe. Svédországnak azonban amúgy sincs különösebb politikai jelentősége. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy egy cipősdoboznyi méretű fagyott ország a sarkkörön. A svéd Parlamentnek ebben a tervben soha nem szántunk különösebb szerepet, csak lelkesítő-belobbantó szikrának tekintettük.

Ha az 5% körüli értéket túlságosan nem tudjuk meghaladni, akkor több országban is szükségünk lesz ennyire. Ha azonban a német Piratenpartei valóban eléri azt a 10-15%-ot a jövőre esedékes németországi választásokon, ahol már most is állnak a felmérések szerint, akkor ezzel egymagukban is valóra válthatják a terv negyedik lépését.

Miért is? Elvégre a politika elefántcsonttornyainak szennycsatornáiból kiözönlő netszabályozások közepette  valóban nehéz felmérni, hogy jó úton járunk-e egyáltalán. Ez a jogi szennyáradat annak köszönhető, hogy jelenleg nem a megfelelő emberek hozzák a döntéseket, ezért a cél értelemszerűen az, hogy végre tudjuk hajtani a szükséges személycseréket a megfelelő helyeken. Amíg a szerzői jogi ipar hozza meg a fontos döntéseket, addig csak még több szennyre számíthatunk. Azonban attól a pillanattól kezdve, hogy megváltoztatjuk a törvényhozás hangnemét, máris egészen új irányba indul majd a szabályozás. Ehhez pedig már nagyon-nagyon közel járunk.

Külön kiemelendő itt, hogy Kelet-Európa a legkevésbé sem örül a szerzői jogi monopólium machinációinak és a polgári szabadságjogok eltiprására irányuló törekvéseiknek. Lengyelország mindenkinek példát mutatott ellenállásból, Szerbiában pedig még a Creative Commons licenszet is óriási visszalépésnek tekintik, mivel korlátozza a tudás és a kultúra felhasználási lehetőségeit. Végeredményben tehát nem másról van szó, mint hogy Nyugat-Európa nyomást gyakorol Kelet-Európára az elnyomás kiterjesztése érdekében. Meg kell tehát törni az elnyomók egységét és ezáltal a terveiket is. A király tényleg meztelen.

Ha a német Piratenparteinak sikerül 10-15%-ot elérnie a németországi választásokon, kulcsszerephez jut a koalíciós játszmákban és az ő támogatásukkal alakul meg az új kormány, amely ezért cserébe vállalja az elveik megvalósítását, akkor a játszma abban a pillanatban véget ért, és mi nyertünk. Egy ilyen eredmény valóságos láncreakciót indítana be:

* Ha a német kormány kalóz-álláspontra helyezkedik, úgy Németország már eleve ki fog maradni minden háttéralkus netelnyomó törvénykezésből. Mivel pedig politikailag az egész EU legfajsúlyosabb országa Németország, ezért nélkülük már nem is lehet többé kellően nagy támogatottságot szerezni az EU-ban az ilyesfajta háttéralkukhoz.

* Németország következetesen blokkolna minden elnyomó szabályozást az Európai Tanácsban is – Lengyelországgal és más fajsúlyosabb netpártiakkal vállvetve teljesen ellehetetlenítve így azokat még mások ellenkező irányú erőfeszítései ellenére is.

* Annál több olyan megállapodás születne azonban Németország és a kelet-európai államok között, amelyek garantálják a netes önkifejezés- és szólásszabadságot – így többé nem fogják meghatni a politikusokat a szerzői jogi ipar sirámai. Alkalmazkodnak vagy kihalnak.

* Több kisebb ország (persze Franciaország és az Egyesült Királyság eleinte még nyilván nem) gyorsan alkalmazkodik az új körülményekhez, fittyet hányva az amerikai nyomásgyakorlásra attól a pillanattól kezdve, hogy Európa eldönti, hogy igenis új utat szab magának a jövőbe (erre már csak azért is hajlandó lesz számos politikus, mert tökéletesen tisztában lesznek vele, hogy ellenkező esetben gyakorlatilag ajándékba adják a támogatottságuk egy igen tekintélyes hányadát a helyi kalózpártnak), tovább erősítve így a kalóz-hozzáállás lendületét.

* Miután Európában már szilárdan átbillent a mérleg nyelve a netes szabadság oldalára, onnantól kezdve egész Európa kollektíven el fog utasítani minden netes elnyomási kísérletet, aminek következtében pedig a demokratikus világ többi része sem tehet mást, mint hogy követi a példáját. Globális támogatottság és tiszteletben tartás nélkül ugyanis értelmezhetetlen bármilyen monopólium-törekvés; így ha Európa nem hajlandó asszisztálni a kultúra, az ötletek és a tudás monopolizálásához, akkor legkésőbb egy vagy két évtized alatt a világ többi részének sem marad más választása, mint hogy sorra kövesse az európai példát.

Persze nem elképzelhetetlen az sem, hogy a német Piratenpartei eléri ugyan a maga 10-15%-át, de végül mégis ellenzéki oldalon köt ki. Így is elérhetnek ugyan ezt-azt, de így lassabb lesz a folyamat – négy év múlva pedig nagy valószínűséggel így is kivirágzik majd több országban is az 5%-unk, még néhány évvel késleltetve így a terv kibontakoztatását. Mára már nagyjából mindenütt vannak kalózpártok, még Európán kívül is, ami pedig szintén egy kulcsfontosságú tényező a terv sikerének hosszútávú fenntartásához (éppúgy, ahogyan a változásra irányuló rövidtávú nyomásgyakorláshoz).

Nyerésre állunk. Világszerte átírjuk a játékszabályokat. Együtt meghackeljük a rendszert és felfrissítjük azt az új nemzedéknek. Szavazz a kalózokra!

Ó, és mellesleg ma, április 9-én van Anna Troberg, a svéd kalózpárt (Piratpartiet) vezetőjének születésnapja is. Boldog szülinapot, Anna!

(A fényképet Didier Misson készítette a belgiumi kalózpártról (igen, ott vagyunk mindenütt).)