A jelek szerint Németországban egyes öregebb művészek – akik még elég szerencsések voltak ahhoz, hogy mindmáig is a távoli múltban megszerzett monopóliumukból élhessenek tényleges alkotás vagy előadás helyett – előbújtak az odúikból és felszólaltak az ottani kalózpárt ellen. Én persze teljesen tisztában vagyok vele, hogy minden, a monopóliumok megnyirbálása ellen és a polgári szabadságjogok megnyirbálása mellett felszólaló művészre jut legalább tíz másik, amelyik pedig a kalózok programját pártolja, de most már legfőbb ideje mindenki másnak is abszolút világosan az értésére adni ezt a tényt: nekünk és a német Piratenparteinak is a művészek jól látható támogatására van szüksége.

A svéd szerzői jogi monopolisták is megpróbálták eljátszani ugyanezt a trükköt: egy nyomtatásban, nagy példányszámban megjelenő újságban szólaltattak meg tíz művészt, hogy aztán azok a sárga földig alázhassák a svéd Piratpartiet-et – és még azt sem szégyellték kijelenteni, hogy még csak nem is a saját, hanem “a művészek következő nemzedéke” érdekében szólalnak fel ellenünk. Ami persze abszolút süketség és sületlenség volt minden tekintetben, de ezt világosan meg is kellett mutatnunk mindenkinek. Ezért tehát nekiláttunk és minden ilyen, a szerzői jogi lobbi mellett felszólaló művész nyilatkozatára legalább kétszer, de akár háromszor vagy többször annyi, pontosan ebbe a bizonyos következő nemzedékbe tartozó másik művész nyilatkozatával válaszoltunk. A lobbi gyorsan meg is tanulta a leckét; hamar rádöbbentek, hogy a művészek táborának túlnyomó többsége bizony ellenük van, és a kalózok mellett – és ez immár ragyogóan láthatóvá vált a mainstream nyomtatott sajtóban is.

Ugyanezt a válaszlépést kell most megtennünk tehát a német Piratenparteiért is, látván, hogy a lobbi pontosan ugyanezzel a trükkel próbálkozik Németországban. A jövőnek (a szerzői jogok megreformálásának és a polgári szabadságjogok védelmének, valamint a nyílt és átlátható, azonnali cselekvés beindításának ennek érdekében) szüksége van minden féle és fajta, műfajú, jellegű, típusú és színezetű művész világosan és láthatóan, egyértelműen kinyilvánított támogatására.

Egy kiváló példa e téren Dan Bull az Egyesült Királyságból, aki egy torrenttel tört a slágerlisták élére, de szintén örökbecsű pozitív példa Nina Paley is az Egyesült Államokból.

Beindíthatnánk például egy weboldalt erre a célra, hogy jól láthatóan, a legkülönfélébb módokon szemléltethessük a művészek támogatását a kalóz ügy iránt, és lehetőséget biztosítsunk nekik a támogatásuk saját szavaival való kinyilvánítására? Amint az emberek felismerik, hogy az élősködő közvetítők nem művészek, és hogy csak és kizárólag a saját közvetítői érdekeiket igyekeznek kézzel-lábbal védeni, máris alapjaiban változik meg az egész történet.