Túlságosan is gyakran találkozom azzal a csúsztatásos érveléssel, miszerint a netes nemzedék egyszerűen nem érdemel magánszférát és adatvédelmet. Miért? A Facebook miatt.

Az érvrendszer igen egyszserű, lényegében a következőképpen foglalható össze: “Ha már egyszer úgyis közzétesznek és megosztanak magukról mindent, akkor végképp semmi jogalapjuk nincs felháborodni azon, ha a maradékot meg lehallgatással/megfigyeléssel/stb. derítik ki róluk.” Ami persze ordas nagy és pofátlan csúsztatás, de mégis túlságosan is gyakran futok bele.

Mert mi is a valóság? Tűnjék bármily’ hihetetlennek, de a netes nemzedéknek bizony nagyon is erős a magánszféra-igénye, csak épp máshol húzzák meg a magánszférájuk határait, mint azok, akiknek a net csupán egy eszköz, de nem élettér. Ebben pedig nincs is egyáltalán semmi meglepő: már a net előtti időkben is nemzedékről nemzedékre, folyamatosan változtak ezek a határok; hol beljebb húzódtak, hol kijjebb tolódtak. Az például, ha az ember történetesen nem monogám-heteroszexuális irányultságú, ma már annyira nem nagy szám, hogy minden további nélkül közzétehető az ember Wikipédia-oldalán is – holott mindössze egy nemzedékkel ezelőtt az ilyesmit még gondosan titkolták.

Ez az érvelés tehát azért hibás – dühítően -, mert teljesen semmibe veszi az önkéntesség és a kierőszakoltság közti alapvető különbséget. A beleegyezés és bele nem egyezés kérdését; hogy teljesen mellékesnek tekintik azt a tényezőt, hogy az ember szeretne-e közzétenni magáról valamit, vagy sem.

Én ha bármit közzéteszek magamról, azt azért teszem, mert az adott dolgot közzé akarom tenni – még akkor is, ha történetesen épp olyan információkról vagy képekről van szó, amelyeket egy nemzedékkel ezelőtt még senki nem hozott volna nyilvánosságra önként. Ha viszont valamilyen információt a tudtom és a beleegyezésem nélkül vesznek el tőlem, akkor erőszakot tesznek rajtam, megsértik a magánszférámat.

Túlságosan is gyakran próbálnak jogalapot formálni maguknak a politikusaink a lehallgatásunkra és a megfigyelésünkre abból, ahogyan “az emberek viselkednek a Facebookon”, mondván, hogy legalább annyit “joguk van” megtudni mindneki másról is, amennyit a legexhibicionistább felhasználók önként közzétesznek magukról. Ezzel azonban csak a teljes és tökéletes tudatlanságukról tesznek tanúbizonyságot nem csak a magánszféra és az adatvédelem, de a beleegyezés és az önkéntes döntés/önrendelkezés fogalomkörét illetően is.

Ahogy azt egy svéd blogger is nagyon találóan és hatásosan megfogalmazta egy (időközben eltávolított) párhuzamban: “Miért olyan nehéz felfogni, hogy mi a különbség szex és nemi erőszak között?”.