Az egyre átfogóbb és magánszféra-rombolóbb megfigyelési intézkedések védelmében rendszeresen hozzák fel újra és újra a “ha nincs rejtegetnivalód, akkor nincs is mitől félned” érvet. Amely kijelentés azonban nem csak veszélyes, de egyszerűen hazug és gyáva is.

A tegnapi, Svédország DNS-regiszterével foglalkozó poszt kommentelői közül többen is felhozták a “ha nincs rejtegetnivalód” érvet azon álláspont védelmében, mely szerint a rendfenntartás a társadalomépítés alapvető eszköze, és ezért mindig alá is kell rendelni annak mindent; elvégre “ha nincs rejtegetnivalód, akkor nincs is mitől félned.” Ez azonban egy igen veszélyes gondolkodásmód. Ezt az érvet rendszeresen hozzák fel a Nagy Testvér-párti fanatikusok is – ez a megközelítés pedig igen veszedelmes, hazug és gyáva is egyben.

Legalább négy jó okunk is van arra, hogy szilárdan és határozottan, kompromisszumok nélkül elutasítsuk ezt a fajta érvelést: a szabályok nincsenek kőbe vésve; nem te döntöd el, hogy bűnös vagy-e; a társadalmi haladás ára a törvényszegés; a magánszféra alapvető emberi szükséglet. Ezek a kevésbé fontostól és nyilvánvalóbbtól a fontosabbig és kevésbé nyilvánvalóig haladnak, részletesebben pedig a következőképpen fejthetjük ki őket:

1.) A szabályok nincsenek kőbe vésve: ha egy megfigyelőrendszert egyszer már kiépítettek, úgy azt később más célokra is felhasználhatják. Lehet, hogy az eredeti céllal még akár te magad is egyetértettél (például a háztartások teljes bekamerázásával a családon belüli erőszak – és csak és kizárólag annak a – tettenérése, szankcionálása és megfékezése érdekében) – de soha nem tudhatod, hogy mikor jön egy másik politikai erő, amely ismét illegálissá nyilvánítja például a homoszexualitást, és a már kiépített megfigyelőrendszert használja fel a frissen teremtett “vétkesek” lefülelésére is. Ezért kell tehát minden megfigyelő-lehallgató intézkedést mindig abból a szemszögből kell vizsgálni, hogy hogyan és miképpen élhetne vissza azzal egy, a jelenleg hatalmon lévőnél rosszabb politikai erő.

2.) Nem te döntöd el, hogy bűnös vagy-e: tarthatod te magad olyan tisztának és törvénytisztelőnek, amennyire csak akarod, ennek szemernyi jelentősége sem lesz. Csak és kizárólag az számít, hogy aktiválsz-e valamilyen riasztást a többnyire automatikus megfigyelőrendszerekben, amelyek által a bürokraták mikroszkopikus részletességgel tanulmányozhatják az életedet és térképezhetik fel a különböző viselkedési és gondolkodási mintáidat. Ha például minden péntek este két órán át parkolsz a kocsiddal a prostituáltak egyik kedvenc utcájában, akkor abból az illetékes társadalmi hivatalnokok le fogják vonni maguknak a saját következtetéseiket, és cseppet sem fogja érdekelni őket az, hogy egyébként az idős nagyid is épp abban az utcában lakik, és csak azért mentél oda, hogy segíts neki a heti nagybevásárlással. Ha munkából hazafelé menet rendszeresen megállsz egy bizonyos kocsma előtt, úgy az illetékesek abból is levonják majd a maguk következtetéseit arra vonatkozóan, hogy mennyire is vagy te jogosult valójában a jogosítványodra – függetlenül attól, hogy alkoholt egyébként soha nem ittál ott, és csak az elsőrangú húsgombócaik miatt jársz oda. Az ilyen és hasonló veszélyek miatt pedig az emberek puszta önvédelemből egyre fokozottabb öncenzúrába kezdenek, egyre kínosabban igyekeznek kerülni minden olyan cselekvést, helyszínt vagy helyzetet, ami miatt akár csak a gyanú árnyéka is vetülhetne rájuk. (Hogy aki valójában nem csinált semmi rosszat, azt végül úgyis felmentik? Nos, hat hónap nyomozás és hatósági zaklatás, a gyermekeid, a munkahelyed és akár az otthonod elvesztése után ez már bizony édesmindegy.)

2.1.) A 2.) feltételezi, hogy a megfigyelőrendszer valóban pontos adatokat gyűjt; valójában azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy sok esetben még ez sem biztos.

3.) A társadalmi haladás ára a törvényszegés: Bármely társadalom, amely 100%-os hatékonysággal képes betartatni kivétel nélkül az összes törvényét, menthetetlenül megreked és beledermed az éppen aktuális állapotába. Az a felfogás, mely szerint a társadalomnak csak jó, ha minden bűnözőt le lehet leplezni és el lehet kapni, rendkívül veszélyes, mivel utólag visszatekintve minden további nélkül kiderülhet az is, hogy erkölcsi szempontból valójában az egykor bűnözőnek minősített egyének voltak a jók és nekik volt igazuk. Nem egészen egy emberöltővel ezelőtt például ha volt olyan balszerencséd, hogy Svédországban szüless homoszexuálisnak, akkor már eleve bűnösnek születtél. Ha már az ’50-es/’60-as években rendelkezésre állt volna a mai megfigyelő-technológia, úgy soha létre sem jöhettek volna a szexuális egyenjogúságért küzdő lobbycsoportok, elvégre őket is pillanatok alatt felgöngyölíthették volna, mint “bűnszervezetet” – “és ugyan ki kifogásolhatja a szervezett bűnözés elleni harcot?”. Más szóval, ha a mai megfigyelő-technológiák már az ’50-es/’60-as években rendelkezésre álltak volna, úgy még mindig illegális lenne a homoszexualitás, és a homoszexuálisok még mindig már eleve bűnösnek születnének. A társadalmi fejlődés érdekében életbevágóan fontos tehát – egyenesen nélkülözhetetlen -, hogy igenis legyen lehetőség az igazságtalan törvények megszegésére. Fejlődni csak úgy és addig lehet, ha és amíg meg tudjuk kérdőjelezni az értékítéletünket, tudunk tanulni a hibáinkból és tovább is tudunk lépni a tarthatatlanná váló állapotokból.

4.) A magánszféra alapvető emberi szükséglet: Bárki, aki azt állítja, hogy magánszféra csak a bűnözőknek kell, figyelmen kívül hagyja az ember egyik alapszükségletét és igen ijesztő, fenyegető üzenetet is közvetít egyben. A magánszféra iránti igény ugyanis alapvető emberi szükséglet. Akkor is magamra zárom pl. a WC-ajtót, ha egyébként semmiféle bűnös-titkos dolgot nem akarok művelni ott; egyszerűen csak magamban akarom intézni a dolgomat. Ez is a magánszféra iránti alapvető igényem egyik megnyilvánulása, és ezt bármely társadalomnak tiszteletben kell tartania. Ahol pedig nem tartják tiszteletben, ott az emberek rendre kidolgozzák a maguk módszereit arra, hogyan kerülhetik meg a korlátokat és hozhatják létre maguknak a saját titkos, a kormányzati megfigyelés hatáskörén kívül eső területüket – és teszik ezt nem azért, mert bármiféle bűnös dologra készülnek, hanem egyszerűen azért, hogy kielégíthessék a magánszféra iránti alapvető emberi igényüket.

Végül megjegyzésre érdemes még az az érdekes részlet is, hogy ezt az érvet – a minél hatékonyabb és kiterjedtebb megfigyelés és cenzúra bevezetése érdekében – a leggyakrabban épp azok a kormányok hangoztatják, amelyek maguk viszont mereven elzárkóznak az átláthatóság és a szólásszabadság kiterjesztése elől. A Saturday Morning Breakfast Cereal nagyon szépen tükröt is tartott az illetékeseknek ebben a témában.

Legközelebb tehát, ha megint ezt a “ha nincs rejtegetnivalód…”-érvet hallod valakitől, úgy ne habozz megmondani az illetőnek, hogy ez a hozzáállás abszolút téves és rendkívül veszélyes is, majd linkeld be neki ezt a cikket.