A szabadalmi és a szerzői jogok bármiféle reformjával csak annyit érhetünk el, hogy valamivel kevésbé borzadályossá tesszük azokat, de végül úgyis fel kell majd számolni őket teljesen. Politikailag ez persze most még lehetetlennek tűnhet, és valahogyan azért mégis kell ösztönözni az alkotást és a kreativitást is; Erik Zoltannal közösen pontosan erre a dilemmára kínálunk most egy alternatív megoldást, a jutalékjog rendszerét (Payright System).
A rendszer teljes és részletes kifejtése itt olvasható, de a maga 35 oldalas terjedelmével bizony nem egy könnyed iromány. Jelen cikkben igyekszem röviden összefoglalni a velejét.
Erik Zoltan a jutalékjog rendszerének szülőatyja, én csupán társszerkesztőként működtem közre. Zoltan a Massachusetts-i Kalózpárt társalapítója és az Amerikai Nemzeti Kalózbizottság képviselője. Mindezen túlmenően tud nullával osztani, képes elszámolni a végtelenig, és még Chuck Norris-t is leteríti a köríves rúgásával.
A szerzői jog valójában a másolás jogáról szól (“copyright”), a jutalékjog pedig értelemszerűen a jutalék jogáról. A jutalékjog keretein belül a kreatív alkotások és találmányok korlátlanul sokszorozhatóak, módosíthatóak, továbbfejleszthetőek és egymásra átruházhatóak. Ha azonban pénzzé teszel egy alkotást, úgy köteles vagy megosztani az abból származó bevételed egy bizonyos százalékát az eredeti alkotók(k)al.
Hogy pontosan hány százalékát, az attól függ, hogy mennyit használtál fel módosítatlanul az eredeti alkotásból; a pontos érték különböző algoritmusos számítások, valamint közösségi ítélet alapján kerül megállapításra. Ezt a Payright Registry P2P hálózata intézi, amely egyben hostolja is a rendszerbe regisztrált összes alkotást és találmányt. Jó esetben ez a regisztrálás nem lesz bonyolultabb annál, mint a “Mentés” menüpontra való kattintás bármely jelenleg is használatos szoftver “Fájl” menüjében. A Registry a Freenethez hasonlóan tárolja az adatokat, és innen is hívhatóak le ingyenesen a regisztrált alkotások. Igen, minden egyes regisztrált alkotás nyilvánosan hozzáférhető lesz, ingyen és bérmentve.
Az alkotóknak már a letöltések után is jár jutalék. Az alkotások nem-kereskedelmi célú felhasználása után két alap, a Content Development Fund és az Idea Development Fund kompenzálja az alkotókat (igen, a kulturális átalánydíj továbbra sem működik; hogy ez miért nem érinti a jutalékjog rendszerét, arról a 26. oldalon olvashatsz). Az USA esetében ez a tervezet a szövetségi költségvetés 2%-át irányítaná ezekbe az alapokba – amely százalékérték pedig a későbbiekben még igény szerint emelhető vagy csökkenthető a gazdaság éppen aktuális állapota függvényében.
További bevételforrást fognak jelenteni a regisztrációs díjak is. Az egyes műveket és alkotásokat évente újra kell regisztrálni; a nyilvántartásba vételüket követő első öt évben az újraregisztrálás még ingyenes; a hatodik évben aztán 1 centet kell majd fizetni érte, majd innentől kezdve minden újabb évben kétszer annyit, mint az előzőben. A 7. évben tehát 2 centet, a 8.-ban 4-et, és így tovább; a 40. évben pedig már 171.798.691$ lesz az összeg. Bármely mű addig lehet regisztrálva a Payrighton, amíg az ember bírja pénzzel a regisztrálást. Ha a közreadását követő sokadik évben már nem jutsz tetemes összegű bevételekhez az alkotásodból, akkor jobban jársz, ha egyszerűen hagyod közkinccsé válni.
Ezekből a befizetett díjakból nem csak az eredeti alkotók részesülnek. Ha például lefordítasz egy művet egy másik nyelvre, akkor neked is jár majd jutalék. Ha megszerkesztesz, formázol és korrektúrázol egy könyvet, akkor is. Ha remixelsz egy számot, akkor is. A jutalékjog rendszere így a szabad együttműködés egészen új dimenzióit nyitja meg, és még ahhoz is hozzásegíti az embereket, hogy meg is élhessenek ebből.
No de várjunk csak! Ehhez az egészhez nem kell nyomon követni a letöltéseket, és nem jelent ez megint magánszféra-sértést? Nos, a rendszernek mindössze annyit kell tudnia, hogy X személy Z alkalommal töltötte le Y alkotást; azt már nem, hogy X konkrétan kicsoda. Dióhéjban: kriptográfiai kulcsok. További részleteket erről a 28. oldal alján találsz.
Annak érdekében, hogy ezt az összefoglalót még olvasható hosszúsági kereteken belül tartsam, számos részletet kihagytam, így ezúton is, ismételten ajánlom figyelmedbe a teljes tervezetet – persze csak ha van rá időd.
Az egészben a legszebb pedig az, hogy nem kell a törvényhozásra várnunk ahhoz, hogy mindezt megvalósíthassuk. Éppúgy beizzíthatjuk és üzemeltethetjük a jelenlegi szerzői jogi törvények felhasználásával, ahogyan a GPL-t is. Jelenleg is hegesztjük a Payright Registry kódját, és bízunk benne, hogy hamarosan közreadhatjuk nyílt forráskódú projektként – magával a tervezettel együtt. Várjuk a visszajelzéseiteket, fejlesztési javaslataitokat, hogy aztán már törhessük is a fejünket a megvalósításukon.
