Csúcsra járatva tombol a bitcoin-őrület, az árfolyam az egekbe szökött; és bár a Bitcoin még mindig nem áll készen az igazi befutásra, ahogy egyre jobban fejlődik, úgy fogja egyre jobban megváltoztatni a társadalom egyes alapvető műveleteinek menetét – mélyrehatóbban, mint tette azt maga az internet valaha is. Elvégre a net végső soron csak hatékonyabbá tette a vásárlást és a telekommunikációt, míg a bitcoin ezzel szemben akkora hullámokat vet, amelyek még az államot is elérik.

Mert mi is a bitcoin? Pénz – egy újfajta pénz, amit nem az állam bocsát ki. Elvégre közmegegyezéses alapon az emberek egymás között bármit elfogadhatnak és használhatnak pénzként – és a bitcoin is egy ilyen nem-állami csereeszköz. Leginkább azonban abban különbözik minden más, az emberiség által eddig kiagyalt érték-jelképező zsetonoktól, hogy senkinek nincs hatalma fölötte, és hogy senki nem befolyásolhatja a pénzkészlete bővülésének ütemét sem. Más szóval, senki nem inflálhatja el a megtakarításaidat a semmibe pusztán azáltal, hogy felpörgeti a pénznyomdát, és senki nem is foglalhatja le a pénzedet. Felfoghatjuk ezt úgy is, mint egy valóban nyílt forráskódú pénzt az állami tulajdonú és állami kibocsátású pénzekkel szemben.

Továbbá, a Bitcoin rendszerében nincs jegybank sem. Ez pedig egy egyenesen forradalmi koncepció. Az ember így bármilyen távolságra küldhet bármennyi pénzt bárkinek, közvetítők nélkül. Még akár csak egyetlen csésze kávé árát és elküldheted például egy indiai barátodnak akár vasárnap reggel is, mindennemű tranzakciós díjak nélkül – ő pedig azonnal meg is kapja az összeget úgy, hogy erről az utalásról senki más nem is szerez tudomást kettőtökön kívül. Valóban leesik az ember álla, amikor először tapasztalja meg ezt az élményt.

Mindez azonban még így sem lenne több puszta érdekességnél akkor, ha nem lenne minden üzlet és vállalkozás rendkívül erős, közös érdeke, hogy megszabadulhasson a bankok és a hitelkártya-vállalatok kezelési költségeitől. Ezek nélkül ugyanis nagyjából megduplázhatják a profitjukat az árbevételeiken. Ez pedig minden kereskedőnek valóban komoly motivációt jelent a bitcoin-elfogadásra.

Mivel pedig senki nem tudja befolyásolni a pénzkészlet bővülésének ütemét (ez teljesen automatikusan, előre meghatározott, egyre lassuló ütemben gyarapodik 2140-ig), és mivel a kereslet egyre jobban meghaladja a korlátozott kínálatot, ezért az egyes bitcoinok ára folyamatosan emelkedik. E folyamat szemtanúi lehetünk jelen pillanatban is, ahogy egyre több üzlet, vállalkozás és persze magánszemély ismeri fel a bitcoinban rejlő lehetőségeket. Nem mellékes – épphogy szintén teljesen új – tényező továbbá az sem, hogy a bitcoin-használathoz egyetlen konkrét személyben vagy intézményben sem kell megbíznod; sem az államban, sem egy bankban, sem a Western Unionban.

Erik Voorhes szavaival élve, “A Bitcoin tehát az egyetlen olyan pénz és pénzrendszer a világon, amelyben egyáltalán nincs partnerkockázat – sem tárolásnál, sem utalásnál. Ez pedig egy annyira abszolút forradalmi újdonság, hogy érdemes mégegyszer elolvasnod az előző mondatot. […] Soha az emberiség történelmében nem volt még ilyen lehetőség korábban. Ez abszolút példa nélkül álló.”

No de miért is értékes egyáltalán a bitcoin? Miért is számít valójában pénznek? Akik ezt kérdezik, azoknak általában nehezükre esik túllépni azon a régóta berögzült elképzelésen, miszerint pénzt kizárólag az állam és a kormány bocsáthat ki, holott erről szó sincs. Már eddig is több változáson ment keresztül az idők során a pénzről alkotott elképzelésünk. Amikor például Marco Polo visszatért Európába Kínából a 13. században, mindenki kigúnyolta, amiért kínai bankjegyeket is hozott magával. “Ez nem pénz”, mondták neki, és egyszerűen elégették a kínai bankókat, mivel számukra a pénz kizárólag valamiféle érme lehetett. Ugyanez a helyzet a bitcoinnal is: ha pusztán azért nem veszed komolyan, mert nem vagy hozzászokva ritka prímszám-sorozatok pénzként való használatához, gondold át újra, hogy nem épp ugyanazt csinálod-e te is épp, mint azok, akik Marco Polo kínai bankjegyein élcelődtek a 13. században. Minden pénz, amit az emberek pénzként használnak a kereskedelemben.

Odaát a a Forbes-nál Jon Matonis is írt egy ragyogó cikket, amelyben ízekre szedi azt az elképzelést, miszerint pénzt csak az állam adhat ki, és kifejti azt is, hogy miként szállhat versenybe egy tranzakciós pénz pusztán a saját erejéből a saját piacán.

Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy bár maga az internet is nagyban átformálta az IT-ipart, az állam szemszögéből lényegileg semmin nem változtatott – sőt, leginkább csak megerősítette a már azelőtt is fennálló szerkezeteket: az internet segítségével a fogyasztók hatékonyabban költhetik el az állam által kibocsátott pénzüket, könnyebben és gyorsabban vehetnek fel hitelt az államilag szabályozott bankokból, amelyek továbbra is zavartalanul bővíthetik a pénzkészletet mindenki legnagyobb örömére, és még új iparágakat is létrehozott, amelyek tovább táplálják a gazdaságot. Ó, és még az állami formanyomtatványokat is kezelhetőbbé tette.

Az állam szemszögéből az internet egyetlen hátulütője az, hogy egyesek áthághatják általa a szórakoztatóipar államilag szentesített forgalmazási monopóliumait. És bár ezt valóban egy gyorsan és határozottan kezelendő problémának tekintik, ettől eltekintve igazi újdonságot az internet nem jelentett az állam számára. Jusson ez majd eszedbe akkor is, amikor legközelebb szembesülsz egy politikus látványos és kiáltó tájékozatlanságával és értetlenségével a netet illetően; az ilyenek elég régóta vannak már a politikában ahhoz, hogy észrevegyék, hogy egyáltalán kellene tájékozódniuk a net felől.

Lényegében tehát négy különböző játékos működteti és pénzeli a gazdaságot és ezáltal az államot: egyrészt ott van maga az állam. Ez bocsátja ki a pénzt és szabályozza a bankokat (jelen gyakorlat szempontjából a jegybankokat is hozzácsaphatjuk az “államhoz”). Másrészt ott vannak a kereskedelmi bankok. Ezek teljhatalmat kapnak a pénz áramlása felett, cserébe pedig csak annyit várnak el tőlük, hogy annak minden részletét megosszák az állammal is, és biztosítsák számára annak a lehetőségét, hogy kénye-kedve szerint kiszivattyúzhasson a pénzforgalomból annyit, amennyire csak szüksége van. Mi több, mivel a kereskedelmi bankok emellett egyben a pénzkészletet is bővítik minden alkalommal, amikor valaki hitelt vesz fel, ezért a hitelezés a jelenleg használatos mérce (“növekedés”) szerint a gazdaságnak is jót tesz. A táplálkozási lánc vége felé következnek aztán harmadikként azok a nagyvállalatok, akikre ennek a rendszernek a használata hárul – akik az előbb említett bankokon keresztül bonyolítják le az ügyleteiket, és végül, negyedikként maga a hétköznapi ember, aki ténylegesen dolgozik és valóban termel is valamit, amivel hozzájárul az egész gazdasági ökoszisztéma fenntartásához és működtetéséhez.

Ebből a képletből tehát a bitcoin “csak” a bankokat vágja ki, valamint általuk az állam működési lehetőségeit.

A háborúk, amiket a tévében láttál? Azokat is ugyanez a mechanizmus finanszírozza: a bankok egyfelől garantálják az embereknek a lehetőséget a képzelt pénz elköltésére, biztosítva ezáltal az általános pozitív közhangulatot, másfelől pedig az államnak is garantálják a lehetőséget a pénz áramlásának tetszése szerinti manipulálására és kénye-kedve szerinti szipolyozására.

Pusztán attól persze még nem fog elterjedni a bitcoin, mert immunis az állami machinációkra és kémkedésre. Sokkal nagyobb hajtóerőt biztosít neki az, hogy az üzletek és vállalkozások erősen érdekeltek a használatában, mivel így megszabadulhatnak a profitjukon élősködő bankoktól.

A megszokott reakció az állam részéről bármilyen, a működését ilyen szinten veszélyeztető jelenségre természetesen az egész pályás letámadás. A Bitcoin azonban ilyen szempontból támadhatatlan. Nincs központja, amit le lehetne kapcsolni, és a prímszámok sem fognak megszeppenni attól, ha pisztolyt szegeznek rájuk. És tudjuk azt is, mennyire voltak eredményesek a P2P-hálózatok lekapcsolására irányuló állami kísérletek (bár persze tény, hogy ezt soha nem kezelték annyira nagyon kiemelt ügyként, és nem is foglalkoztak vele komolyabban).

Valamivel korábban azt írtam, hogy a bitcoin “a bankolás Napstere” – de talán van ennél jobb analógia is. Talán még inkább a bankolás Skynetje: nincsenek központi szerverei, amiket le lehetne kapcsolni, az egész rendszer teljesen elosztott, és az egésznek a kifejezett lényege a jegybankrendszer végképp és visszavonhatatlanul elavulttá tétele.

Éppen ezért tűnik veszedelmesen tudatlannak és rövidlátónak a Business Insider egyik szerzőjének ama meglátása is, miszerint a bitcoin-kereskedelmet és az árfolyam jelenlegi felfutását egy az egyben össze lehet vetni korábbi hirtelen felkapottá vált árucikkek gyorsan felfúvódó, majd hamar ki is pukkanó lufijaival. A Bitcoin ugyanis nem egy játékszer és nem is egy árucikk, hanem egy gazdasági megállapodás, és mint ilyen, éppen olyan értékes, mint minden más, az üzletmenetedet javító szerződés. Ez a konkrét szerződés pedig valóban nagyban fellendít minden üzletmenetet – a bankokén kívül.

Készen áll tehát a Bitcoin a világ meghódításra? Még messze nem.

Sok gond van ugyan még ma is a bitcoinnal, de már korántsem annyi, mint három, két vagy akár csak egy évvel ezelőtt is. A fejlődés és áramvonalasodás töretlen. És bár most és nyomban még számos különböző ok miatt nem tudná leváltani a bitcoin az állami pénzeket, de az elkövetkező évtized vagy évtizedek folyamán már rendkívül komoly esélye lesz erre.

Ami a leginkább szembetűnő jelenleg, az a likviditás kérdése az állami pénzek viszonylatában. Minden gazdaságban szükség van az éppen használatban lévő fizetőrendszerek közti átjárhatóságot biztosító hidakra. Jelenleg ezt a híd-szerepet még mindig elfogadhatatlanul nagy arányban szolgálja ki az MtGox japán bitcoin-váltó. Azzal ugyanis, hogy ilyen kiemelten prominens eleme a rendszernek, egyben konkrét, támadható pontot is jelent, a hibái pedig (így például a tegnapi kétórás kiesés) az egész rendszerre kihatnak. Mi több, nem ritkák az MtGox motorjánál az akár 10 perces késések sem (jelen sorok gépelésekor pl. 400 másodperces késést látok), ami pedig egyenesen nevetséges ahhoz viszonyítva, hogy a pénzügyi világ úgy általánosságban véve mikro- ill. nanoszekundumokban méri a kereskedés idejét.

Persze a Bitcoin is egyre hatékonyabbá válik. Ha pedig egy szép napon valóban szárnyat bont a maga teljes dicsőségében, akkor a kormányok is végletesen kétségbeesnek majd, a társadalom pedig páratlan átalakulásnak néz elébe – az állami jövedelem- és vagyonadók teljes zárójelbe tételével.

Ez pedig sokkal mélyrehatóbban változtatja meg majd a társadalom alapvető szerkezetét, mint a tudás és a kultúra egyre nagyobb mértékű netes közkinccsé válása.