Ez egy cikksorozat első része, amelyben a szerzői jogi monopólium híveinek legidegesítőbb, folyamatosan ismételt hazugságaira mutatok be példaválaszokat. Ennek pedig azért érzem szükségét, mert a legkülönbözőbb fórumokon futok bele ezekbe újra és újra, viszont nem igazán látok rájuk érdemi válaszokat, és ez rendkívül veszélyes. Amint arra a Swarmwise-ban is rámutatok, leírhatatlanul fontos a szabadságjogaink hosszú távú biztonsága szempontjából, hogy az ilyesféle hamis állításokat azonnal és tömegesen cáfoljuk meg mindenhol, ahol csak felbukkannak.

Most tehát azt az állítást vesszük sorra, miszerint “a másolás lopás”. Csodálom, hogy ezt még ma is halljuk, tekintve, hogy ennek már legalább 15 éve kellene eltemetve pihennie örök nyugalomban, de mégis mindmáig köztünk él. Így hát ennek a megcáfolására mutatok be most három különböző példát. Alakítsd őket tetszés szerint a saját nyelvezetedhez és kifejezésmódodhoz és bátran használd őket, valahányszor ilyesfélékbe botlasz.

Ne dőlj hátra elégedetten akkor sem, ha azt látod, hogy egyvalaki már megcáfolt egy hamis kijelentést, és főleg ne számíts arra, hogy az emberek majd elkezdenek logikusan gondolkodni. A hazugságokat ténylegesen a földbe kell döngölni a cáfolatokkal ahhoz, hogy a szabadságjogok győzhessenek. Ez a játszma sajnos nem a logikáról szól, hanem a tömegekről. Arról, hogy melyik csapat látszik erősebbnek. Ez határozza meg a jelen és a jövő valóságát is egyben, amint arra szintén utalok a Swarmwise-ban is.

Soha negy hagyd tehát annyiban “a másolás lopás”-t, bárhol is találkozol vele. Íme, három példaválasz, amit bevethetsz ellene; másold, dolgozd fel és formáld őket a saját képedre, idomítsd a saját kifejezésmódodhoz és szóhasználatodhoz.

Hamis állítás: “A másolás lopás.”

1. példaválasz: Nem, a legkevésbé sem. Ha a másolás lopás lenne, akkor eleve nem is lenne szükség szerzői jogi monopólium-törvényekre egyáltalán, mivel tökéletesen megfelelne a célnak a klasszikus dologi jog is (ez határozza meg a lopás fogalmát). Ehhez képest azonban mégis vannak külön szerzői jogi monopólium-törvényeink is, amelyek azonban már nem határozzák meg a lopás fogalmát. Következésképp tehát a másolás nyilvánvalóan NEM lopás, sem jogilag, sem erkölcsileg, sem gazdaságilag, sem logikailag. A szerzői jogi monopóliumot ugyan valóban sérti, de ez már egy teljesen más téma – egy államilag szentesített magánmonopólium megsértése. Azzal, hogy azt állítod, hogy a másolás lopás, tisztességtelenül próbálod újradefiniálni a szavakat és valótlan, tényszerűtlen kijelentéseket teszel.

2. példaválasz: Nem, a legkevésbé sem. Senki nem lop el semmit. Saját példányokat állítanak elő a saját tulajdonukban álló eszközök felhasználásával. Fontos különbség. Ha konstruktív vitát szeretnél, akkor ne nevezd másnak a dolgokat, mint amik valójában. A másolás, amit te lopásnak nevezel, valójában a jogi monopóliumok (az úgynevezett “kizárólagos jogokat” élvező szerzői jogi monopólium) engedélye nélküli gyártás ill. előállítás, melynek során senkitől nem tulajdonítanak el semmiféle konkrét dolgot (márpedig a lopásnak ugyebár ez lenne a lényege). Egyszerűen lemásolnak valamit. Azzal, hogy azt állítod, hogy a másolás lopás, tisztességtelenül próbálod újradefiniálni a szavakat és valótlan, tényszerűtlen kijelentéseket teszel.

3. példaválasz: Nem, a legkevésbé sem. Sem logikailag, sem jogilag, sem erkölcsileg, sem gazdaságilag, sem pedig filozófiailag nem lopás az, ha a saját tulajdonodban álló eszközök – számítógép, tárhely és hálózati eszközök – felhasználásával állítasz elő magadnak egy másodpéldányt valamiből. Ezen az ostoba érven már 15 éve túllépett a diskurzus; annak, hogy mégis felhozod újra, nagyjából annyi értelme van, mintha ló nélküli kocsikról beszélnél. Ha nem hiszed, nézz utána: felütheted bármely törvénykönyvet az egész világon és egyikben sem fogod azt látni soha, hogy együtt – vagy akár csak egy fejezetben is – tárgyalnák a lopás fogalmát meghatározó dologi jogot és a szerzői jogi monopóliumot. És hogy miért? Egyszerűen azért, mert definíció szerint a dologi jog megsértése az, amit lopásnak nevezünk, nem pedig a szerzői jogi monopóliumé.

Viszontválasz: “De X ezáltal konkrét bevételektől esik el, tehát mégiscsak lopás.”

Példaválasz: Egyrészt nagyon is vitatható, hogy valóban esik-e el bevételektől, de még ha így is lenne, az sem számítana a legkevésbé sem. Folyamatosan esik el mindenki bevételektől mások legkülönbözőbb lépései nyomán. A lopást azonban továbbra is a dologi jog megsértéseként definiáljuk; lopás az, amikor megfosztasz valakit a saját tulajdonától. A szerzői jogi monopólium azonban nem dologi jog, attól teljesen elkülönítve is tárgyalják a törvénykönyvekben. A lopást pedig kizárólag a dologi jog határozza meg, sehol nincs semmilyen másik jogi, erkölcsi vagy közhasználatú definíciója. Te azonban mégis “lopás”-ról beszélsz, és úgy érted, hogy “amit tesznek, az rossz”. Amivel pedig nem csak hogy hazudsz és rágalmazol (mivel NEM lopnak), de még tényszerűtlen is vagy, mivel a kultúra és a tudás megosztása épp hogy kifejezett jótétemény minden embertársaddal – a társadalom egészével – szemben.

Fogd ezeket a válaszokat és használd őket. És ha kell, van és lesz még több is. Előbb vagy utóbb.