Legalább három különböző oka van annak, hogy miért súlyos felelőtlenség és komoly hiba az úgynevezett “gyűlöletbeszéd” betiltása. Mert bár a szólásszabadság ilyetén korlátozása könnyű megoldással kecsegtethet ugyan egy kényelmetlen problémára, gyakorlati oldalról vizsgálva máris borzasztóan kontraproduktívnak bizonyul. Mi több, már maga az a fogalom is, hogy “korlátozott szólásszabadság”, teljességgel értelmezhetetlen – szólásszabadság ugyanis vagy van vagy nincs.

Számos, még magát egyébként fejlett, szabad, első világbelinek tekintő ország is korlátozza a nyilvánosság előtt kifejezhető politikai vélemények spektrumát – ami pedig máris a szólásszabadság hiányának tipikus, tankönyvi esete. Ennek ellenére azonban ezek az országok mégis úgy tesznek, mintha náluk valóban biztosított lenne a szólásszabadság. Elvégre még az alkotmányukba is belefoglalták azt nagy csinnadrattával – de csak azért, hogy aztán egy sor különböző kivételes esetben mégis sutba dobják.

A felelőtlen, populista politikusok egyik kedvenc, legkézenfekvőbb célpontja az úgynevezett gyűlöletbeszéd, vagyis amikor valaki erőteljes haragot, gyűlöletet vagy az előítélet egyéb formáit fogalmazza meg emberek bizonyos csoportjaival szemben. Egyes országokban az ilyen jellegű “gyűlöletbeszédet” hajlamosak betiltani a felelőtlen politikusok, keményen (akár öt évig terjedő börtönbüntetéssel) szankcionálva minden ilyen megnyilvánulást. Pedig még mindig az úgynevezett szabad világban vagyunk.

Ez a fajta populizmus azonban három különböző ok miatt is abszolút kontraproduktív.

1. Az elv:

Vagy támogatod a szólásszabadságot, vagy nem. Ha csak az “elfogadható” véleményeknek lehet hangot adni, akkor egyáltalán nincs szólásszabadság.

A szólásszabadság lényege egyebek mellett éppen az, hogy lehetőséget biztosít a legelvetemültebb, legmegvetendőbb vélemények megfogalmazására is, ami pedig több ok miatt is hasznos: időről-időre kiderül például, hogy erkölcsi szempontból valóban épp az egykor megvetetteknek volt igazuk. Erre még a közelmúltból is számos különböző példát hozhatunk – például a homoszexuálisok emberi jogainak esetét. (Ki gondolta volna akár még csak 50 évvel ezelőtt is, hogy a homoszexuálisok is emberi lények, akiknek ugyanúgy járnak az alapvető emberi jogok, mint bárki másnak?)

Szólásszabadságra épp azért van szükség, hogy védje és engedélyezze az olyan véleményeket is, amelyek sértenek és elborzasztanak másokat.

Ha csak a neked tetsző vélemények kinyilvánítását engedélyezed, akkor rövidesen jön majd valaki, aki meg csak a neki tetszőket fogja engedélyezni. Márpedig neki lehet akár olyan véleménye is, miszerint téged semmilyen formában nem lehet emberi lénynek tekinteni. (Ne nevess. Oroszországban és néhány másik országban ez bizony a hétköznapok kőkemény valósága a homoszexuális emberi lények számára.) Az ilyesfajta naiv populizmus nagyon könnyen és nagyon gyorsan visszaüthet egy rezsimváltás után.

A széles körben elfogadott, közmegegyezésnek megfelelő vélemények megfogalmazását (mint például hogy “a kiscicák aranyosak”, “az almás pite finom”, “mindig is hadban álltunk Eurázsiával”) soha nem kellett alkotmányos szinten védeni.

Soha ne viccelődj egy fekával,
hablattyal, taljánnal vagy fritz-cel

Monty Python – “Never Be Rude To An Arab“

2. A gyakorlat:

A gyűlöletbeszéd egy fontos, az erőszakot megelőző biztonsági szelep.

Ha betiltod a gyűlöletbeszédet, úgy a gyűlöletre hajlamos egyének a gyűlöletteljes gondolatoktól egyből a harmadik fázisba, jelesül a gyűlöletteljes erőszakba fognak lépni. Ezt pedig nyilván szeretnénk megelőzni.

Bár a gyűlölet első fázisát a gyűlöletteljes gondolatok jelentik, társadalmi szinten ez még nem érzékelhető – csak a következő fázis, a gyűlöletbeszéd az, amit már nem lehet nem észrevenni. És éppen ezért akarjuk megőrizni ennek a lehetőségét, hogy a lehető legjobban szem előtt legyen. Ekkor ugyanis még lehet beszélni az érintettekkel, formális és informális csatornákon keresztül egyaránt, és utánajárni, hogy tulajdonképpen miért is gyűlölködnek? Jól érzik magukat? Csak ostoba bigottok, és ha igen, akkor észre lehet-e téríteni őket? Vagy talán tényleg egy valós igazságtalanságra figyeltek fel a társadalomban? (Ne vessük el ennek a lehetőségét sem.)

Mindhárom esetben fontos, hogy megjelenhessen a gyűlöletbeszéd annak érdekében, hogy békésen és civilizáltan orvosolhassuk a problémát. Ha nem engedjük megjelenni a gyűlöletbeszédet, akkor ez a fázis egyszerűen kimarad, és helyette rögtön a gyűlöletteljes erőszak fogja követni a gyűlöletteljes gondolatokat.

Mi több, a gyűlöletbeszéd betiltásával az alapjául szolgáló problémák megoldása érdekében még egyáltalán semmit nem tettünk – de máris felszámoltunk egy kulcsfontosságú, az erőszak megjelenését megelőző biztonsági szelepet.

Ó, a protestánsok gyűlölik a katolikusokat
és a katolikusok gyűlölik a protestánsokat,
a hinduk gyűlölik a muszlimokat
és mindenki gyűlöli a zsidókat.

Tom Lehrer – “National Brotherhood Week“

3. Az ember:

A gyűlöletbeszéd betiltása kodifikálja az egyenlőtlenséget.

Egyes országokban tilos olyan véleményeket megfogalmazni nyilvánosság előtt, miszerint egyes embercsoportok alsóbbrendűek lennének másoknál. És bár tényszerűen tökéletesen egyetértek azzal az elvvel, hogy valóban nem alsóbbrendű senki amiatt, aminek és ahova született, az ilyen törvények mégis pontosan ezt a nézetet kodifikálják.

Gondoljunk csak bele abba, hogy egyetlen ország egyetlen törvénye sem tiltja meg sehol senkinek, hogy hangot adjon például a velem – egy középkorú, világos bőrű férfivel – szembeni gyűlöletének. A törvényi megfogalmazás szerint “védelmezendőnek” számító más embercsoportokkal szembeni gyűlölet kifejezése azonban már nagyon is tilos.

Ha tehát egy törvény csak bizonyos embercsoportokkal szembeni gyűlöletbeszédet tilt, akkor ezzel mégis pontosan azt kodifikálja, hogy egyes emberek a származásuk miatt (amiről pedig nyilván nem tehetnek) mégsem érnek annyit, mint a többiek. Egy ilyen törvényről pedig sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy igazságos lenne.

Megállapíthatjuk tehát, hogy nagyon jó okaink vannak arra, hogy megvédjük a gyűlöletbeszédet. Azok a politikusok pedig, akik inkább a könnyebbik utat választanák, és egy az egyben betiltanák az ilyesfajta megnyilvánulásokat vagy kiállnának a már életbe léptett tilalmak mellett, a legjobb esetben is hanyagok, legrosszabb esetben pedig veszélyesen felelőtlenek.