Évente átlagosan 40 európai hal meg terrortámadások következtében. Figyelembe véve, hogy mennyit rugóznak a politikusok ezen a témán, és hogy milyen irdatlan összegeket ölnek bele, nos… ha a számok valamit is számítanak, akkor nem is a terrorizmus, hanem a fürdőkádak ellen kellene harcolni nem is ugyanekkora, de még nagyobb vehemenciával és ráfordítással. Fürdőkádakban ugyanis ötször annyian vesztik életüket évente, mint terrortámadásokban.

Mindig is nagy híve voltam a megalapozott döntéshozatalnak és a törvényhozási folyamatok minőségi követelményekre való alapozásának, ezért elvárom, hogy minden döntés és határozat megfelelő tényekkel és adatokkal legyen alátámasztva. Amikor azonban a terrortámadások témakörében kezdtem kutakodni, nem is maguk a számadatok bizonyultak a legkülönösebbnek, hanem az, hogy mennyire nehéz számadatokat találni ebben a témában egyáltalán. Úgy tűnik, ilyen adatokat soha nem hozott nyilvánosságra egyetlen európai hivatal sem; mintha a döntéshozókat nem is érdekelné ennek a fenyegetésnek a valós mértéke.

Lehet persze találni ezer meg ezer különböző, terrorizmussal kapcsolatos adatot (a terrorizmus okai, terrorcsoportok, terrorelhárító szervek), csak épp az nem derül ki, hogy mekkora veszélyt is jelent valójában a terrorizmus.

Nem maradt más tehát, mint hogy magam végezzem el az alapkutatásokat. Így hát összesítettem a 2000 és 2009 között elkövetett összes európai terrortámadás adatait a RAND globális terrortámadás-adatbázisa alapján. Így derítettem ki, hogy egy évtized alatt Európában összesen 403 ember vesztette életét terrortámadások következtében. Ennek majd’ a fele Madridban, 2004-ben, valamint további mintegy 50 Londonban, 2005-ben. Átlagolva pedig összesen 40,3 halálos áldozatot írhatunk a terrorizmus számlájára évente.

Ahhoz azonban, hogy eldönthessük, ez most sok-e vagy kevés, perspektívába kell helyeznünk ezt a számot. Tekintve, hogy mennyi elnyomó törvényt és határozatot hoznak erre a számra hivatkozva, azt gondolhatnánk, hogy ez bizony sok. Vessük hát össze ezt az értéket más halálozási okokkal az európai halálozási okok részletes adatbázisa alapján.

Nem kis meglepetéssel vehetjük észre, hogy a fürdőkádak több, mint ötször annyi halálos áldozatot szednek évente, mint a terroristák: 223-at! Azonnal csoportosítsuk át a terrorellenes harcra fordított adófizetői milliárdokat a fürdőkádak elleni harcra! Elvégre azok ötször veszélyesebbek, mint a terroristák!

És még csak nincsenek is egyedül. Hatszor többen – évente 254-en – halnak meg székekről leesve. Milliárdokat a székek elleni harcra is!

De van még rosszabb is: ágyból kiesve 941-en halnak meg évente. Húszszor többen, mint ahányan terrortámadásokban.

Az adatok alapján levonhatjuk tehát a következtetést, hogy a döntéshozók egyszerűen nem akarják nyilvánosságra hozni ezeket az adatokat, mivel ezek egyszerűen nem igazolják a félelmkeltésre építő politikát és az ez alapján meghozott döntéseket és törvényeket.

Pedig Európa legrettegettebb gyilkosáról még nem ejtettem szót. Erről a bestiális szörnyetegről, amely százszorta több áldozatot szed évente, mint a terroristák. Ez a velejéig romlott vadállat úgy aratja Európa fiait és leányait, mint maga a megtestesült Halál a kaszájával: nem kevesebb, mint 4.362 embert öl meg évente.

Ez a gyilkos pedig nem más, mint a rettegett lépcső.

Évente 4.362 ember hal meg tehát Európában azáltal, hogy leesik egy lépcsőn – két nagyságrenddel többen, mint ahányan terrortámadások által. Ha tehát milliárdokat költünk a terrorizmus elleni harcra, akkor ezen adatok alapján legalább ezermilliárdokat kellene költenünk a lépcsők elleni harcra.

Ezek a számok tehát jól mutatják, hogy más halálozási okokkal összehasonlítva a terrorizmus valójában csak egészen minimális veszélyt jelent, és hogy a számok által mutatott fenyegetés valós mértéke a legkevésbé sem indokolja sem az erre fordított összegek nagyságrendjét, sem pedig az ez alapján meghozott törvényeket és intézkedéseket. Valami egészen más áll itt tehát a háttérben. Talán hatalomvágy. Talán profitvágy. Talán az emberek szándékos rémisztgetése annak érdekében, hogy egyre több, kiterjedtebb és átfogó megfigyelő és lehallgató intézkedést lehessen elfogadtatni velük. Vagy talán mindez együtt.

Persze ha nekiszegezed a kérdést, bármelyik politikus kapásból rávágja, hogy a terroristák épp azért szedhetnek csak ilyen kevés áldozatot, mert ilyen irgalmatlan erőkkel harcolunk ellenük. Minden ilyesfajta kijelentés legalább akkora bornírtság, mint mondjuk az, hogy “minden este ezekhez a kövekhez imádkozunk azért, hogy holnap reggel is keljen fel a nap – és lám, milyen sikeres a módszerünk!” Avagy más szóval, a korreláció nem jelent oksági összefüggést; az ilyesféle állítások egyszerűen hazugságok.

De szemléltethetjük még ezt a megtévesztő érvelésmódot például a következő állítással is: “Tíz síbalesetben meghalt emberből kilenc nem viselt úszómellényt.”

A legkevésbé sem vagyok elájulva ezektől a hatalmas erőfeszítésektől. Néha persze óriási sikerként kürtöl világgá a média egy-egy “meghiúsított terrortámadás!” hírt, de amint megkapargatjuk egy kicsit a felszínt, máris kiderül, hogy a gyanúsítottakat végül mind felmentették. Nem látok mást, csak James Bond babérjaira áhítozó kalandorokat, akik azonban leginkább csak botladoznak és ügyetlenkednek. Csak egy példa: a svéd titkosrendőrséget egy alkalommal rajtakapták alkotmány- és törvényszegésen – de végül elengedték őket, mert túl inkompetensnek bizonyultak a bírósági tárgyaláshoz.

Sokkal, de sokkal több európai életét menthetnénk meg, ha inkább a fürdőkádak – és persze a lépcsők – ellen harcolnánk.

A lényeg tehát ez:

A konkrét, kőkemény számadatok a legkevésbé sem igazolják a politikai döntés- és törvényhozatal jelenlegi irányvonalát.