Az első pofont a posta elosztó-monopóliumának osztotta ki a net, amikor rádöbbentette az embereket arra, hogy bélyeg nélkül is küldhetnek levelet egymásnak. Kicsit később szabályosan eldózerolta a szerzői jogi ipar elosztási monopóliumát. Egy ideje – és egyre jobban – rettegésben tartja már a régimódi, központosított újságírást is, annak a szigorúan szabályozott hírelosztó-rendszerével együtt. A legújabb, épp sorra kerülő áldozat pedig egy olyan információkezelő, amelyikre eddig csak nagyon kevesen tekintettek információkezelőként: a bankrendszer.
Persze a készpénzt teljesen természetesnek vesszük, és napi rendszerességgel használjuk anélkül, hogy bárki is megzavarna ebben vagy közbeszólna. Azonban a pénzünket nem csak érmék és bankók formájában kezeljük; jobban belegondolva, kész csoda, hogy mind a mai napig létezhet és működhet egy olyan ipar, ami évi 50-60 eurót gombolhat le rólunk pusztán egy szám – a számlaegyenlegünk – egy teljesen szokványos adatbázisban való nyilvántartásáért és kezeléséért, valamint azért, hogy időnként másoknak is küldhessünk általuk egy-két számot. Egyáltalán hogyan lehetséges az, hogy mind a mai napig fizetnünk kell egy ilyen nevetségesen egyszerű információs szolgáltatásért?
SZERKESZTŐI VÉLEMÉNY EGY SVÉD ÚJSÁGBÓL
Ez egy nagy svéd újság, a Ny Teknik (“Új Technológia”) papíron tegnap, a neten pedig kedden kiadott legújabb számában megjelent szerkesztői vélemény fordítása. A svéd eredeti – jó sok svéd nyelvű kommenttel – itt tekinthető meg.
Van egy kifejezés, az úgynevezett szabályozói elfoglalás (regulatory capture). Ezt arra használjuk, amikor egy iparág képviselőinek lobbizás és más hasonló tevékenységek útján sikerül olyan mélységben törvénybe foglaltatni és rögzíttetni a ténykedésüket, hogy végül már egyáltalán senki nem versenyezhet velük. Az érintett ipar számára így a törvény és a szabályozás biztosítja a piacot és a nyereségességet. E téren a bankszektor az abszolút világbajnok; keményen erőlködik ugyan a szerzői jogi ipar is, de a bankszektorhoz képest még így is csak szánalmas, nyeretlen kétéveseknek tűnnek.
Ezért is rendkívül szívmelengető tehát egy olyan technológia kibontakozását figyelemmel kísérni, amely szinte máról holnapra felmoshatja a padlót az egész bankszektorral, és egy az egyben idejétmúlttá teheti azt úgy, ahogy van.
Ezt a technológiát elosztott kriptopénznek nevezzük, és ezen belül is a Bitcoin az, amelyik a leginkább felkeltette a figyelmemet; már-már szinte varázslatosnak mondható az érzés, amikor egy vasárnapi napon küld az ember egy fél eurót egy indiai ismerősének, aki szinte azonnal meg is kapja azt. Rajtam kívül senki nem tud róla, hogy elküldtem az összeget, és rajtam és rajta kívül senki nem tud róla, hogy ő pedig megkapta ezt az összeget. A hagyományos bankrendszerrel merő pazarlás néhány tíz eurónál kevesebbet küldeni, és legjobb esetben is napokba telik, mire az összeg elér a címzetthez. Mi több, ott vannak a banki szünnapok. A nyitva tartás! Ezzel szemben a Bitcoinnál csak önkéntes tranzakciós díj van, és az is csak a töredéke egyetlen eurócentnek.
Hirtelenjében a globális pénzkezelés is éppúgy leegyszerűsödött, mint az emailezés; könnyen kezelhetővé és áttekinthetővé vált minden az utalástól a fogadáson át a rendszerezésig. Eltűnt minden olyan központ is, ami manipulálhatná a pénzedet – és a pénzrendszer egészét, mint olyat. Senki nem fagyaszttathatja be többé a számládat, és egyetlen jegybank sem indíthatja be a pénzverdéket és -nyomdákat csak azért, hogy kifizesse az államadósságot. A pénzed fizikailag is a saját gépeden marad, a Bitcoin hálózata által értékként azonosított titkosítókulcsok formájában.
Összevethető a technológia a készpénzzel is abban a tekintetben, hogy szinte teljesen névtelen lehet, ami a magánszféra rajongóinak szívét is külön megdobogtathatja. Fontos különbség azonban a készpénzhet képest, hogy ezt minden gond nélkül használhatjuk nagy távolságokon keresztül is.
A bankok és a hitelkártyavállalatok 3-5%-ot fölöznek le minden egyes vásárlásunkból pusztán azért, hogy a rendszerük kezeljen pár számot. Most pedig egyszercsak itt van ez az alternatív rendszer, ami egyszerűen feleslegessé teszi ezt a közvetítőt árus és vásárló között.
És akkor most próbáljuk megtippelni, mennyi kifogást gyártanak le majd rohamtempóban a bankok annak érdekében, hogy betilttathassák a Bitcoint.
